Mint az állat
(Tanártípusok)
Az egér
Szürke egyéniség. Mindig rohangál, hóna alatt könyvek, dolgozatfüzetek, határidő napló, tolltartó és egyéb tanítási segédeszközök. Becsengetéskor beszáguld az osztályba, izgatottan körbeszaglászik, majd erőteljes hangsúlyokkal belekezd a mondandójába, hadarva, köpködve beszél. Néha elbizonytalanodik, makogni kezd, félénkké válik. Ilyenkor zavarttá válik a viselkedése, legszívesebben behúzódna a tanári asztal alá, vagy bemászna a szekrénybe. Mivel ezt nem teheti meg, így hát frusztráltan tovább magyaráz, és ha zsivajt észlel, rászól a gyerekekre. Alig várja az óra végét, kicsengetéskor kiszalad az osztályból, és bebújik az egérlyukba, azaz behúzódik egy csöndes sarokba, és csöndben elrágcsálja a tízóraiját.
A páva
Magabiztos, hiú ember. Már az öltözködésében is van valami feltűnő. Szeret kopogós cipőben járni, ruházata mindig tartalmaz valami rikító színt, széles karkötő, vastag nyaklánc vagy élénk smink biztosan található rajta. Becsengetés után, kissé késve peckesen végigvonul a folyosón, és határozott léptekkel bevonul az osztályterembe. Kínosan ügyel arra, hogy tanárkollégái mellett a diákok is láthassák kirívó egyéniségét. Fejtartása, járása, beszédmodora magabiztosságot sugall, szinte tévedhetetlennek tűnik. Számára a tanítás pótcselekvés, tulajdonképpen tévedésből van itt, ennél sokkal többre lenne hivatott. Büszkén viseli a sors tévedését, emelt fővel távozik nap mint nap az iskolából.
A majom
Szeret jópofáskodni. Az egész tanítást úgy fogja fel, mint egy cirkuszi mutatványt, bohóckodik, mulattat. Tanítási időben osztályról osztályra lendül, szünetekben is hol itt, hol ott tűnik fel. Öltözködésében is van valami esetlegesség, néha úgy tűnik, mintha csak úgy magára dobálta volna a ruhadarabokat. Gyorsan, szinte, hadarva beszél, a siker érdekében akár még énekelni, táncolni is hajlandó az órákon, s az a legjobb számára, ha kacagnak a tréfáin. Egy poénért képes eladni a lelkét! Számára a vakáció hosszú és unalmas állóvíz, alig várja, hogy kezdődjön az újabb szezon, és mutatványaival ismét elkápráztathassa a nézősereget.
A farkas
Vérszomjas, ragadozó típus. Már reggel úgy ébred, hogy ma legalább egy diákot felfal. Mire szürke bundájában beér az iskolába, vérben forognak szemei, fogai fenyegetően villannak ki. Az osztályterembe belépve mogorván tekint körbe, a gyerekek azonnal megérzik a veszélyt: aki ma felel, halál fia. Az óra végére, éhségét csillapítva, megnyugodva távozik, de nyomában halálhörgés, siralom hallatszik. A folyosón még a többi tanár is félrehúzódik előle – jobb a békesség! Sértetten, magányosan, meg nem értetten, vonul el odújába, ahol leginkább az foglalkoztatja, hogyan álljon bosszút a világon.
A kaméleon
Színváltoztató egyéniség. Mindenhez és mindenkihez képes alkalmazkodni. Különösen kedveli a zavaros politikai időket, amikor gyakran változtathatja nézeteit. Nincs olyan iskolaigazgató, akit ne lenne képes szolgálni. Mérhetetlen alkalmazkodóképessége minden tanügyi reformon átsegíti, mimikrije kifogástalan. Természetesen tanítványaihoz is maximálisan igazodik, a legfontosabb számára, hogy mindenki elfogadja, netán szeresse őt, és ha kell a jutalmazásnál is felmerüljön a neve. A szülői értekezlet számára a legjobb terep, mert ott bizonyítás nélkül is el tudja magát fogadtatni, mindenki úgy érezheti, hogy ő a „rendes tanár”. Mire lelepleződhetne, már egy másik arcát láthatjuk.
A nyúl
Leginkább saját magától fél. A falhoz lapulva, félénken jár-kel a folyosón, minden kis zajra összerezzen. A legnagyobb megpróbáltatás számára maga a tanítás. Legszívesebben be sem menne az osztályba, inkább csak az iskola kertjében rágcsálná kis répáját. Szóban nem is feleltet, csupán írásban kér számon, és ha valamelyik diák reklamál, szó nélkül megadja a jobb osztályzatot. Ha az igazgató hivatja, rögtön arra gondol, hogy most rúgják ki, pedig még tíz éve lenne a nyugdíjig! Ha a tanáriban bármilyen konfliktust észlel, gyáván elvonul egy sarokba, vagy kiszalad a teremből, és csak a veszély elmúltával oldalog vissza. Ezt is megúszta!
A pulyka
Már mérgesen ébred. Miért kell ilyen korán felkelnie, hagynák inkább békésen kapirgálni. Peckesen megy be az iskolába, majd a tanterembe is, és ott tekintetét zordan hordozza körbe. Tulajdonképpen utálja a gyerekeket, de ezt egy ideig jól leplezi. Az első bosszantó dologra azonban dühbe gurul, feje elvörösödik, és máris üvölteni kezd, mondhatnánk elönti a pulykaméreg. Haragja nyomán összetépett füzetek, törött vonalzók, szétszaggatott könyvlapok maradnak az osztályban. A tanulók és a kollégái is hamar megtanulták már, hogy ilyenkor hagyni kell, aztán majd magától lecsillapodik. Vezető pozícióban különösen veszélyes típus!
A csiga
Lassú, megfontolt természet. Hajlamos a késésre is, előfordul vele, hogy öt-tíz perces késéssel mászik be az órára. Hátizsákját mindig magával viszi, abban található meg minden értéke. Mire kipakolja belőle a tanításhoz szükséges eszközöket, eltelik a tanóra fele. Beszédtempója, mozgása lassú, kimért, nehezen lehet kimozdítani nyugalmából. Az is előfordulhat, hogy elalszik a saját óráján. Érzékeny típus, ha bántják, behúzza a szarvacskáit, visszabújik a „házába”. Ilyenkor nem szól senkihez, begubózik, a szünetekben fülhallgatón zenét hallgat, és ha valaki mégis megszólítja, csak röviden, egy-egy szóval válaszol. Általában utolsóként hagyja el az iskolát.
A tyúkanyó
Igazi osztályfőnök típus. Tanítványait egyszerűen csak „kiscsibéim”-nek szólítja, és szeret állandóan a közelükben lenni, akkor nyugodt, ha a baromfiak körülötte kapirgálnak. Mindenről és mindenkiről mindent akar tudni, szinte belebetegszik, ha valamelyikük szárnypróbálgatásáról nem szerez tudomást. Imád velük lelkizni, sokszor a tanítás rovására is erkölcsi prédikációkat tart. Ilyenkor ő az úr a baromfiudvarban, imádja hallani a saját kotkodácsolását, de a kiscsibék csipogását rossz néven veszi. A dolgozatok jelentik neki a tojásokat: néha hetekig kotlik rajtuk, de azt hiába várja, hogy azok maguktól kikeljenek. A végén csak ki kell javítani őket!
A medve
Kedves, szeretni való figura, a tantestület nagy öregje. Lassan, cammogva jár, soha nem siet az órákra. Minek is siessen, úgysem tart már komoly órákat. Magyarázatai hosszasak, körülményesek, nehezen forog a nyelve, és az is előfordult már vele, hogy elaludt a saját óráján. Pedig valaha jó tanár volt, le tudta kötni a diákok figyelmét, de mára már annyi viszontagságon ment át, hogy inkább bebújna a barlangjába, és téli álmot aludna. Még azonban nem teheti meg, így hát kopottas bundájában bebandukol az iskolába, komótosan leveti a kabátját, és várja a tízórai szünetet, amikor is elfogyaszthatja finom mézes kenyerét, és megihatja hozzá kedvenc málnaszörpjét.
